A februári napsütésben
galamb pihen a Malom-téren
– szívemben halk öröm.–
Ez elég- ha pár percig boldog
vagyok, amíg a belső dolgok
külsejét feltöröm.
A legeslegszebb tán a kezdet,
ezek után majd következhet
a beteljesedés.
Ma már tudom, hogy amim megvan
csak arra jó, hogy szertehagyjam
– a minden is kevés.–
A Körös sírpartján evezve
tudom, hogy a tavasz még messze,
de lassan beköszön.
Mert az élet csak így vígasztal,
és telis-tele tölt malaszttal
egy sóhajnyi öröm.
