Álmom
Feküdtem meztelen, fiatalon,
szénával tört testtel, tanyaudvaron.
Néztem a mécsessel pettyezett eget,
néztem a döcögő Göncölszekeret.
Hevertem csillagok
palástja alatt,
holdsárgított felhő
szemembe szaladt.
A telihold forgott.
Óriáskerék.
Üveglapocskákra
hullott szét az ég.
Darabokra törve
zuhogott egymásra,
visszhangzott a szilánk
éles koccanása.
Figyeltem húsz évvel
előtti kezem,
vártam, hogy eljöjjön
értem a szerelem.
Bámultam a bolond
éji délibábot,
bámultam a lassan
széteső világot.
Szédültem, mellemre
lövellt sok fénylándzsa.
Szétrobbant valami
a csönd-éjszakába.
Tücsök zenéje volt.
Szinkópát muzsikált,
így vigasztalta
a tavaszéjszakát.
Tudtam, ha kinyújtom karom… még elérem,
mert Ő most a gyertya odafenn az égen.
|
|