Amputált vágyak
Hullaszerű bábúk, fázós járókelők,
hátizsákjainkban hurcoljuk az időt.
Arcunk fantom, alig különbözünk,
betonba tapadva, folyton jövünk-megyünk.
Ámulom magam is, az örök kétkedőt,
szemembe szorítom a száguldó jövőt.
Zavaros látásom moccanni nem enged,
csonkolt álmaimmal majd... vitába kezdek.
(2008-03-05)
|
|