Emlékkönyvben
Szeretlek…
Rég írtam le e szót,
most is csak félszegen,
bár sokszor kimondom,
amint rengetegen
rutinból megtesszük,
vagy a kéj hevében
hirtelen kisiklik
bensőnkből a gyönyör
reszkető sóhaja.
Nyárutó volt,
a boltok zöme zárva,
a kerthelységben
A/C-D/C-t várva
megfogták a kezem.
Akkor még nem tudtam,
hogy ez -volt- a szerelem.
... és most annyi-annyi
jégéjszaka után
ismét éled a fény,
kezed szorítanám,
de túl távoli vagy,
nincs olyan hosszú kar,
lehet, hogy nem is élsz.
Hallod? Dadog e dal.
|
|