Vágyak
Végre itt a tavaszillat,
a tócsák színe is tinis,
tavaszi virágot ringat,
s napfényt riszál április.
Hív a messzeség varázsa,
újul, s zöld lesz a hitem,
testem táncra kél a vágyban,
nem kell most a rekviem.
Az én napom nem hideg még,
üszkét fénnyel éltetem,
mint levetett kígyó bőrét,
nézem vedlett életem.
Maradt el nem zengett ének,
s le nem szakított gyönyör?
Várnak-e még tájak, léptek,
s egy út, mely magasba tör?
(2008-03-30)
|
|