Rádhangolva
Úgy vélem,
férfi vagy.
Szenvedélyes.
Erős.
Hősies.
Hatalmas.
Meztelen.
Eszelős.
Hogyha elfeledném,
mennyire szeretlek,
utánam szól a perc,
s újból felfedezlek.
Arany darázsminták
nyalogatják állam,
dallamok úsznak rám
hullámzó fényágyban.
S mint gyilkos kődarab,
mi lábamnál lapul,
újra víz alá ránt,
vállamra hull a múlt.
Hallgatom halk zenéd lüktető rítusát,
tested vad táncának suttogó ritmusát,
magamba merítem elixír illatod.
Ismét megkóstollak.
Érzed, hogy itt vagyok?
S életem egyetlenegy pillanatára
lélegzetem hallgat, s míg várat magára,
megérint a tenger
halhatatlansága.
(2008-06-17)
|
|