Az ősz korán kopogott idén.
S persze nincs távfűtés,
plédbe burkolózva fekszem,
mint szégyenlős kokott.
Az élet nem ad meleget,
ennyit, mint e kendő.
Fekszem - az én kis életem magamra húzva -
mint vén esendő, cifra és kopott ősz.
Egy színes kendő,
rongyos, mégsem szégyellem.
Lelkemben aranyos szegéllyel,
rongyrázósan,
hisz rég nem mosunk kézzel. csak mosógépben előmosott,
gyűrött papírpénz kell.
