Szigligeti prizma
A Balaton-nyelv még ízleli a nyarat,
asztala terített a hely szellemével,
a park lábánál fut a Tapolca patak –
s az Öreghegy kínál a szőlő levével.
Őszre készen- rejtve -az őskastély alszik,
borostyán bíborlik a filagórián,
távolból sirályok rikoltása hangzik-
s szobánkban üres már a szemeteskosár.
Metszegetem csendben gondolataimat,
mint kényelmes kertész az őszülő fákat,
de az ósdi szoba misztériuma hat,
s írások szótükre lakja be a házat.
Az ódon falakon túllát a tekintet,
így megsokszorozódunk prizmája körül,
ideálmodhatjuk híres eleinket –
s tán a falra- egyszer- a mi fotónk kerül.
(Szigliget, 2008. szept. 10.)
|
|