Fagott
Ráncaimból kivillan a bánat,
ritkán ringat engem a gyönyör,
üldöz a bűn, s harapdálja számat,
mert a nem-volt szerelem gyötör.
Szeretném, ha sosem éltem volna,
szívem hamis hangokat fogott,
mélyről szól most testemből a nóta,
s felsír bennem a kontrafagott.
|
|