Falak mögött

Falak emelkednek bennem,
gátló falak.
Mögöttük a lelkemből kiszakadt
sok kacat.
Van még köztük, tán
gyöngyszem is.
Mely néha igazgyöngy-cseppeket
könnyezik.

Kis repedésein néha
átbúvik,
visszaszökik hozzám néhány
lélek-darab.
De a fal tartja még magát:
Nem engedi
szélesre tárni csapzott
szárnyamat.

Falak mögé bezárt félelmeim.
Szépségeim.
Könnyeim. Életemnek apró
rezdülései.
Dal, mely odabenn egyedül
csak sír.
Mind kitörni vágynak:
A verseim.

Talán majd egyszer, észrevétlen,
leomlanak.
A bennem élő, gondolat gátló
kétség-falak.
Akkor tudom, szabadon szárnyalnak,
többé nem kínoznak,
a magukat megmutatni akaró,
szép szavak

2006. november. 7