Borongós márciusi délután
Szél borzol fázós pocsolyát
Libabőrként hullámzik vize
Eső veri a jajongó, karcsú fát
Távolinak tűnik a tavasz, s a szerelem.
Örvénylenek fekete fellegek,
Formázva sötét vártornyokat
Táncolnak körötte kerge szellemek
Valahol felsír egy rozsdás kapuvas.
Hideg harmatként hull rám az eső
Lehűti lángoló arcomat
Fázom most kívül és belül
Dübörgő szél fojtja belém hangomat.
Korán kabátot vesz a délután
Didereg… Meleg szobába menekül
Csillagok húznak felhőbundát
Tavaszt köszöntő madárdal is elül.
Holnapra a Nap ismét feldereng...
Fényével varázsol harsány színeket.
Most borong a március... de érzem:
Közel a tavasz, és újra lesz szerelem!
2007. március 23.
|
|