Elmúlás-haikuk ősszel Libben csak a szél Sárgult levél a fáról Holtan földet ér. * Köd-lengte mezőn Csupasz faágak kérőn égnek merednek. * Ködös reggelen Ruhátlan bokrok fáznak. Nincs már madárdal. * Fekete, fehér, szürke világ. Semmi szín. Messze még a fény. * Zörög rőt levél Égbe emeli a szél Lehull, s már halott. * Ködbe bújt világ. Csak az orromig látok. Most merre tovább? * Mozdulatlan táj. Égig érő fákat vár hosszú tetszhalál. * Árnyat adó lomb, emlékké szépült ma már. Minden télre vár. Színház Asztalon hever, már nem nevet álarcom. Bálban viseltem. * A függöny mögött, még nem látod, de él már álságos élted. *