A falu szélén állva
még visszanézek,
mielőtt eltűnök,
mielőtt az erdő
végleg elnyeli
tétova léptem.

Szívem remeg
a biztonság után
de menni, menni tovább
erősebb a vágy.
Bár visszahúz még
simogató kezed
de a szabadság szép szava
szívemben énekel.
Menjek…
vagy maradjak?
Nem kellek én ide…
Vagy mégis? Nélkülem
rossz lesz neked…
Velem sem jó,
hisz vad vagyok
kire a szép szó
nem hatott.
S csak állok most
mint kőszobor,
tanácstalanul
a félúton,
félek rossz döntés
vezet majd tévúton.
Már lépnék vissza,
úgy vonz a múlt
minden, mi
eddig életem volt:
rám tette kezét,
színét… illatát…
szinte fáj… úgy ráncigál…

Ne tovább!

Nem ez már életem!
Jövő felé vetem
fáradt tekintetem.
Elsunnyogok…
Fülem- farkam behúzom.
Nem nézek vissza,
nem búcsúzom
Bánatos szemem
föld felé fordítom.
Tudom, hogy mennem kell!
Most már tudom…
Vár rám a vad bozót
Ez lesz jövőm
s az otthonom…

Ég veled kutyasors!

2007. augusztus