Elmentél.
Hangod még itt suttog körülöttem.
Érzem magamon itt hagyott,
vágyra lobbantó illatod…
De cipőd már messze kopog a járdán
Esik az eső…
Áztatja felpuhult lábnyomod.

Nélküled
Szürke, halott lett a lét… Semminek
nem találom értelmét.
Kezem forró még, de lassan kihűl.
Csókra váró szám vonallá szűkül.

Hiányzol…
Szinte mellbe vág, a nélküled kongó
sivár világ…Hiányod testemet
éles késként járja át meg át.

Várlak.
Így lesz ez addig, míg visszajössz.
Bár elmosta távolodó lépteidet az eső,
s a járdán már sárga sár hömpölyög.

Visszatérsz,
tudom…Az utat ismered felém.
Akkor majd ajkam újra csókra nyílik,
s miénk lesz újra a forróság és a fény.

S az eső elmossa örökre könnyeink.