Hajnalban jött haza
Hajnalban jött haza
Szemében égnek még a fényei az éjnek.
A zene ritmusa dübörög még fülében.
Vére lassabban zúdul már ereiben,
De testében ott él még a „buli” igézete.
Mozgása lassú. ”Ugye nem ittál?”
Kérdésem riadtan rászegezem.
„Kettőt is ittam, anya… Teát!”
Jön a válasz. Őszinte a tekintete.
Levetkőzik fáradt mozdulattal.
Ágyba bújik gömbölyűn, mint egy kiscica.
Arcán békés és ellazult mosollyal
Már alszik is… hisz nem aludt egész éjszaka.
Irigykedem… átsuhan a szobán,
Mint fuvallat, 17 éves önmagam.
Mély sóhajjal csukom rá az ajtót…
Nekem lassan csak a nyugdíjas klub marad.
2006. 11. 18.
|
|