Nézd, kedvesem,
hogy ölel át lassan bennünket az éj…
Ránk borul fekete bűvész-palástja az Estnek.
Óriás varázspálcája, mint fürge ecset,
az égre csillagszóró-szikrákat festeget.
Aludj hát…
Száz angyal szemeként tekint le Rád ma,
Téged őrző csillagok illanó lángja.
Gyémántfény-Hold hullajt ma este
ezüstköpenyéből meleg takarót testedre.
Ne félj….
Vigyáznak rád csillagfény-angyalok
Hárfazenéjük elmosódva füledben zsong,
Szívedben pendülnek a lágy dallamok,
míg szelíden álomországba utazol…
Álmodban
bármit megtehetsz… Hagyd hátra szürke életed!
Ott repülhetsz most, hol mindent lehet.
Ne álmodj jövőt… csak szárnyaló jelent.
Tiéd, s enyém, most ez a kis álomsziget.
Vigyázok Rád,
míg tested és lelked puhán pihenni indul.
Árnyként ülök melletted némán, és tudom:
ez a csoda kezdete…Álomországban bolyongsz.
Visszatérsz hozzám…s testem sóhajként testedre hull.