Kartondoboz,
én ebbe csomagolom ajándékomat,
neked takaród,
mi megvédi foszlott rongyodat,
gémbes kezedet,
mely görcsösen szorongat
egy ócska borosüveget..

Dideregsz valahol..
én elképzelni sem tudom
mit jelent élni,
mint hajléktalan,
milyen érzés, ha csak az utca
vár haza...
hogy nincs kulcsom, mellyel kinyitom
megszokott otthonom.

Hóesés...
nekem kis csoda, Karácsony éjjelén
neked ez csak
nedves, hideg csapadék.

Gyertyaláng...
felrémlik a kis gyufaáruslány
de nincsenek csodák
ellobban az utolsó gyufaszál,

...ünneptelen éjszaka vár...

De a legrosszabb az lehet
ha senki nem szeret...
nincs kivel megosztanod az ünnepet
s legjobb barátod a borosüveg.

Nem tudom...elképzelni sem tudom,
ami Neked a mindennapod...
az éhezést, a hideget, a nyomort...
nem segít rajtad a szánalom,
csak fáj belül...tenni nem sokat tudok,
verset írok...gondolkodtatok...imát mormolok
segíteni csak így tudok..ha tudok...