Két ünnep közt
Ködbundát húz magára a téli város,
A lámpák köré fehér puhaságot varázsol.
Reggelre békés zúzmara vonja be a fákat,
A két ünnep közti lelassult világban.
Ballagok a kihalt hajnali utcán.
Léptem koppan a jéggé dermedt járdán.
Alszik még városom fehér csipke-ruhában.
Én háborgatom csak álmos nyugalmában.
Elmúlt az ünnep... de a hangulat itt lebeg még.
Tán a ködburok mi most vigyázza fényét...
Sötétben szebben csillannak az égők, a díszek.
Olyan békés...békés és puha minden köröttem.
Új ünnep készül...zenével, vigassággal.
Majd a varázsos színek lassan múlttá válnak.
Jönnek fénytelen, mosolytalan hétköznapok.
Elszállt egy év... s életünkből még egy Karácsony.
2006. december 28.
|
|