Nézlek, s te nézel, s bár ajkadon kis mosoly,
de látom szemed helyén fénytelen, fekete lyuk.
Lelked tükre most nekem semmit nem mutat.
Mit is mutathatna?! Nincs is neked olyan!

Óh, mégis delejez, s én alámerülök,
démon- tekinteted mélyére kerülök.
Örvény húz, pókhálós sötétbe szédülök,
kígyó tekeredik görcsbe  zárt öklömön.

Levegőt markolok, tüdőmbe mégsem jut!
Vadul vonz a mélység, egyre mélyebbre húz!
Le a pokolba… De ez nem lehet pokol!
Nincsenek lángok, melyekben elporladok…

Hisz hideg van itt... Fázom lelked mélyében.
Minden üres, szavam visszhangzik idebenn.
Kiáltok vakon: érts meg! De nincs felelet…
Szabadulnék, ám fogva tart sötét szemed.