A mosoly, mit ajkamra varázsoltál,
Hervadt rózsává vált arcomon...
A csillogás, mit szemembe loptál,
Szürke könnypatakká fakult.

Szavaid melyek oly boldoggá tettek,
Estére görnyedtté alázták testemet.
Benne őrlődve háborog a lélek,
S közben hullnak a percek Nélküled.

Hiányzol!...Félek!...Ne hagyj el!
Kereslek! Tapogatok a sötétben!
S ahogy telik az idő, és mélyül az éj,
Rájövök: mennyire nagyon szeretlek én!

2007.01.04.