Te drága!
Ó, mennyire szeretem friss illatod!
Arcom beléd rejtem, szemem lehunyom,
Így élvezem…
Kezem, mint hárfán játszik törékeny gerinceden.
Végigfut rajta… majd tétován megpihen,
érzékien.
Kívül kecses vagy, belül csupa talány.
Rejtelem, sejtelem…s én mohón keresem
Titkaidat.
Szép szavaid, gondolataid még nem mind ismerem.
De lehet, mit benned felfedezek ima lesz nekem
Örökre.
Mohón várom, hogy veled ágyba bújjak
Meleg takaróm magamra húzva. Kislámpám
meghitt fényénél.
Nyugalmat, békét hoz nekünk az esti óra
Végre! Kettesben veled elmerülhetek kábító
soraidban.
Dalok zengenek benned... S bennem
életre kelnek… megszűnik körülöttünk minden.
Beléd temetkezem
Te drága!
Kedvenc verseskönyvem!
2006. 01.17
