Csontváz-fák karmai merednek az égnek...
Zörögve jár köztük a kósza szél.
Dermedt a Lét.

Jégpáncél szorítja karcsú nád derekát,
mint fuldokló ember nyakát a kíméletlen
halál.

Hűvös tükörként csillan a tó jege.
Mint kés hegyén,villan a hideg
fénysugár.

Ólom-szín ég alatt trónol a Tél.
Színei hidegek, halottak, mint a
gyémánté.

Jégkérget magára vett víz alatt
álmát alussza egy tetszhalott világ,
meleg fénycsókra vár...