Félhomályban
Mindenütt mécsesek... asztalon, polcokon,
Sejtelmes félmosoly ismerős arcodon,
Háttérben halk zene zsongító hangja szól,
Félhomály borít ránk fénypettyes takarót.
Kinn hull a hó....Kívül maradnak most
A bűvös fénykörön az üvöltő farkasok.
Szememmel szemedbe mohón kapaszkodom
Merengünk a végre kimondott szavakon.
Lobbanó gyertyaláng rángatja árnyékunk,
Narancs-szín félhomály izzik a falakon.
Csendben csodálva hisszük a varázslatot,
Mi most kettőnket óvón átkarol.
Hunyd le hát két szemed, szorítsd forró kezem!
Hallgasd lélegzetem, érezd a testemet!
Kedvesem éld velem, újra a szerelmet,
S ha kigyúl a lámpafény, akkor is higgy nekem.
2007. 02.01.
|
|