Vonaton utazom.

Száguld a táj.

Álmosan figyelem

a poros ablakon át,

hogy változik

a kinti világ.

Hajnal van...

a Hold az égen

még őrt áll,

de nem ő uralja már a teret:

a Nap követel helyet

magának keleten.

Nádas mögött csillan a Balaton

Csupasz fák sziluettje bólint álmatagon.

S amint lassan oszlik a félhomály,

Úgy színesedik az ablakon túli világ.

Párafelhő leng a tó felett

Mint lusta krokodil

sötétlik elő belőle

a Tihanyi-félsziget

Mögötte komótosan,

pirulva kel a Nap.

Majd néhány füredi szálloda

kontúrja ölti magára

a hajnali rózsaszínt.

Ismerős a táj....

Emlékek mindenütt!

Itt is jártam...

itt is zajlott életem.

Léptem nyomát őrzi

e világon számtalan hely.

Hányszor kopogott

lábam e peronon

Emlékszem még,

milyen volt mosolyom,

s arra is: mennyit vártam

itt egykoron...

Reggeledik...

Kinn a világ épp hogy csak ébredezik

Lehunyt szemű házak állnak rendületlen.

Kutya áll pocsolyás udvaron fülelve.

Az úton elhúz egy magányos kamion.

Üresen tátong egy újságos pavilon.

Kacsalábakon forog egy ház... s tőle

pár méterre nyújtózkodik a nyomor...

Vadkacsa rázza tollát a tükörvízen.

Lakókocsik pihennek néptelen kempingben.

Lakatlan állnak a megárvult nyaralók.

Hintaágy-csontváz csikordul fekete udvaron.

Oszlopos strandbejáró... Senki nem tolong...

Az égen lassan elhalványulnak a csillagok.

A nap teljes erővel felragyog keleten

Ködpárnából emeli arcát, nyújtózkodik

Lustán a víz felett.

Jó lenne leszállni...

Érezni a hajnal hűvösét.

A Balaton friss, nedves leheletét.

Kiállni a partra, s nézni

a halkan csobbanó vizet,

s venni a párás légben

egy hatalmas lélegzetet.

Fürdetni arcomat az ébredő

hajnali fényben,

s inni tekintetemmel

a felhőfoszlányos végtelen,

sejtelmesen kék eget...

Érezni, látni, hallani mindent

Mi most csak villanásként

suhan el mellettem!

Élvezni a szépet... látni a jót.

Az életet gyalog járni...

Az volna jó...