Lendületben...
Most még….
tele vagy lendülettel,
versenyt szaladsz az illatos
tavaszi széllel,
s ha kell szembe is fordulsz vele
észre sem veszed,
oly könnyű és természetes, hogy
lábad egymás után teszed
és nem fogy el a lélegzeted,
nem tart vissza tested
gyengülő ereje…
rohannak az évek,
s Te rohansz velük…
Te vagy most
az élen!
Lesz majd…
- ha éltes korod megéred -
mikor minden lépés nehéz lesz,
minden lélegzetedet megharcolod,
hogy elmész-e a következő sarokig:
ezerszer meggondolod
nincs lendület, mi előre visz
csak az életösztön, mi vezérli
tétova, totyogó lépteid
emlékké válnak a széllel szaladó évek,
más fut versenyt a napsütésben
s végül átlépsz majd egy utolsó,
halálos lendülettel
egy másik
létbe…
2007.március 27.
|
|