A gondolat ereje
/A Költészet Napjára/
A gondolat szabad...
Nem állhatja útját semmilyen,
ember építette fal.
A költő hol suttog,
hol figyelmet esdekelve kiabál.
Mindenkihez szólni kíván.
Szavainak ereje,
-mint nyílvessző hegye-, jóra nyitott
lelkedben célba talál.
Az érzés, mit befogadsz,
kizárja a harsogó, közömbös világot,
szépből emel köréd falat.
A költészet világa
határtalan... Szárnyalni engedi
a féktelen vágyakat.
Ünneppé válik a
szürke hétköznap. Elmédbe fészkel
egy álomszerű áhítat.
Engedj hát a varázslatnak!
S ha megérint az érzés, a hangulat:
add át neki magad!
S a földre visszaszállva,
könnyebb szívvel hordod tovább majd,
korlátok közé szorított sorsodat.