Mint...
Mint színes léggömb szeli a tengerkék eget,
- oly könnyű a szívem, ha várom jöttödet.
Mint kajla lepkepár cikázik harsányzöld fű felett,
- úgy repdes a lelkem az úton, mi hozzád vezet.
Mint csendes csermely csobogását, a néma fák alatt,
- oly áhítattal hallgatom kedves, bölcs szavad.
Mint, mikor meleg napfény felé fordítom arcomat,
- úgy fürdik boldog mosolyom, mosolyodban.
Mint csacska madárdal köszönti az áprilisi hajnalt,
- úgy dalol a lelkem, feléd száll a dallam.
Mint, mikor a hideg tél után hálát mondok a tavasznak,
- úgy köszönöm most Neked a boldogságomat.
Mint amikor a föld jégkérgétől megszabadul,
- úgy engedek fel én is melletted... Megnyugszom.
S mint könnyű, vasárnapi ebéd utáni álom,
- úgy ringat el zsongítón, erős, ölelő karod.
Lehullik minden lelkemen cipelt teher...
Olyan jó veled!... Oly jó veled!
2007.április 15.
|
|