Ébredés
Először
a Föld sóhajtott hatalmasat.
Olvadó csepp gördült
megkönnyebbült arcán.
Mérges szelekkel hátrált
a Nap elől a Fagy,
s a távozó Tél hófedte világa,
már csak dermesztő emlék maradt.
Esténként friss fű illatúvá vált a szél...
S az első fehér virág óvatosan
kidugta gyenge, kíváncsi fejét.
Fecskét küldött felénk a Déli ég.
Minden ünnepet, s feltámadást ígért.
S varázsütésre:
Zöld ruhába öltözve ébredtek a fák.
Majd magukra vettek hófehér
mennyasszonyi ruhát.
Boldogan billegtek a fényben,
hosszú csipkerózsika-álmuk után.
S nyílni kezdett az út mentén
az illatos orgona virág.
Újra remélni kezdett a szív...
Újra élt a halottnak hitt világ.
Nem örök a Tél...a kertek alatt már
pajkosan felénk kacsint a Nyár...
2007. április 19.
|
|