Az vagy nekem,
mint a Nap a Földnek
lényed melege és fénye éltet
a monoton, taposómalom-napokon
körülötted keringenek a
bolyongó gondolatok

*

olyan vagy nekem,
mint a napfény melege
szavaid nyomán olvad a
fojtó magány fájó szívemen
vágytól égő, rám hulló tekinteted
lángba borítja kihűlt testemet
olvadó jégként tűnik el a bánat
ha megérint reszkető kezed.

olyan vagy nekem,
mint a napsugár fényessége
egy mozdulattal űzöd el
a rossz álmot hozó sötétséget
arcomon felragyogó mosolyom
versenyre kel a kacér napfénnyel:
ha rám nevet, engem szeret
fényt hordozó, meleg tekinteted

*

…maradj meg nekem örökre.
éltess, égess meleggel és fénnyel
ne hagyj el, míg élek…

2007. május 20