Zenélő évszakok
Hallottad már, hogy zenélnek az évszakok?
Ősszel a szél hegedű- jajként felzokog.
Kövér cseppekkel veri az eső a nagydobot.
Halott levél hagyja el az ágat…Földre hull…
Hárfa húrok között búsong utána tétován az ujj.
Valahol egy klarinét nyársiratója a ködbe fúl.
Zongora billentyűin érkezik az első hóesés.
Takarót ölt a föld… altatót fuvolán zenél az Ég.
Ünnep csilingel csengőként a békés tájon.
Orgonaszó csordul templom kitárt ajtajából.
Majd elhallgatnak az ünnepre hívó harangok…
az újévi trombita is rekedten a sáros hóba hull….
S a beállt csendben sóvár sóhajok szállnak
Néma, hideg hetek után fényre, dalra várnak.
Furulyaszóra kapkodja lábát a tavasz.
Síppal-dobbal színek, fények és hangok
újjászületnek, s mindent elárasztanak.
Hajnali koncertet adnak az ébredő madarak.
Napfény csíkok szívek feszülő húrjain
újraéledő szerelmet játszanak…
Spanyol gitár pendül … forró nyarat hoz el.
Vért pezsdít a langyos éjben hullámzó zene.
Majd bekapcsolódik az egész zenekar…
Mindenki játszik, harsogva szól a természet dala
Dobok, cintányér , égig ér a trombita szava.
S száll a virágzó Föld felett a Nyár-szimfónia.
Míg el nem hallgattatja újra egy bús, őszi melódia.
2007. május 23.
|
|