Nem tudom,
hogy miért kékek a hegyek...
S nem tudom az előttem
futó út hová vezet...


* * *

Rohannak velem,
mellettem , - nélkülem? -
a szürkébe préselt napok
s a nagy rohanásban
már levegőt sem kapok
csak szívom rendületlen
cigarettám, s a szmogot
és néha magamban
mélyen felháborodok,
mert érzem létem
mennyire kiszolgáltatott

S dühít minden, mi
igazságtalan,
hangom mégis gyenge
és bátortalan...

... mert a pénz beszél,
s a kutya ugat...
attól is félek...
szorongó álmom éjjel
ágyamba présel
fényt keresek, mi
átbújik a résen
s amikor a jövőbe nézek
nem tudom, mitől,
de félek....

Minden kusza,
összegabalyodott...
merre ellátok, mindenütt
szenny és mocsok

Beteg a világ .... és beteg az Ember
csak tévelyeg útján
kapaszkodót keresve
és tisztaságot
szépet és jót, bohót
kívül és belül,
kiszámíthatót
de vágya hamar elül,
szívében a láng
tovább már nem hevül,
mert élni kell..
s az, sokba kerül...


* * *

....Csak vagyok a mában....
De néha felkapom fejem,
hogy rácsodálkozzak:
vajon mitől is kékek a
távolban a hegyek...

2007. május 30