Eltűnő árnyak

Ha veled vagyok
fényesebbnek tűnnek a csillagok,
ragyogóbbak az öböl
távoli szélén a fények...
kezed megérint:
mint hűs tengeri szellő
borzolja bőrömet
lágyan, puhán, ahogy
leszáll körénk a nyári est,
s a lassan szűnő forróságban
összebújunk...
vágyunk éledni kezd.

***

Nézzük a naplementét
egy tengerparti étterem teraszán
ámulunk az elbújó nap
pazar színeinek játékán
narancsból rózsaszínbe vált
a tenger felett a fény
s arcunkon a gond keltette árnyék
észrevétlen múlik el...
...válik semmivé

***

Tedd le most a terhet...
az eget figyeld:
a sejtelmes rózsaszínt
a fekete nyeli el
már csak a lámpák fénye
villódzik a sötét vízen
s békéssé vált szemedben
fürdik boldogan tekintetem

***

...s a gondterhelt árnyakat arcunkról
a sós tengeri szél röpíti messzire...