Nem akarok látni ma sivárt, s mi kopott, fakó!
Szabadba szaladnék szépre szomjazón!
Csalogasson csapodár csellengés,
csendbe csendülő csapongó csicsergés,
zizegjen zöld fű könnyű léptem alatt!
Bokrok boglyába bújnék félhomályban
harmatban harangozó orgonavirágok között,
míg méhecske mormolna monoton misét,
körözve gesztenyefa gyertyaként gyúló,
ég felé nyúló fehér virágai fölött...
Mártóznék meleg, mézszínű mosolyban,
vinnének vonzó, varázsos vágyak,
csillanó víztükör csónakba csalna,
csendesen eveznék a felkelő Napba…
a májusi fényben… az új tavaszban…
2008. május 04.
