Szembe szállok a széllel!
Vad dühével!
Rángasson!  Tépjen széjjel!
Hajamat repítse!
Fülem süketítse!
Szemem porral vakítsa!
Akkor sem félek…
Előre lépek!

Vagy hagyom… Had repítsen!

       * * *

Játszik a szél a hajammal,
borzolja és simogatja,
lengeti, fésüli lágyan,
homlokom napnak kínálva.

       * * *

Süvít, őrjöngve ruhámba kap,
mint vérszomjas, dühöngő kutya.
Rángatja bőszen kabátomat.
Körbecsahol…Majd belém harap.

       *  * *

Megvadult, tombol és üvölt.
Vak dühe majdnem földre dönt.
Nincs kapaszkodó, nincs irgalom.
Széllel szemben nehéz…Nehéz az út…

2007. november