Valahol
Kérlelhetetlenül rohanó időnk
nyomában loholunk, nem vele…
Utolérni őt nincs erőnk
elfutni előle, nem lehet.
Önámítás, ha azt hiszed, kijátszhatod,
megállíthatod, netán visszafordíthatod…
Az idő soha nem ácsorog, előre vezet
addig míg végleg meg nem áll veled.
***
Van egy hely …
hol létünk hajója
egy pillanatra horgonyt vet
s én tekintetedben elveszek,
mosolyunk egymás tükörképe lesz….
térben és időben
nem csak egy pillanat a kábulat
mi veled összefonódva elragad.
Cinkos arccal félrenéz,
s ránk kacsint a nap…
***
S minden megy tovább…
Futunk a múló percek után.
Szemünk fürkészi a végtelent,
idő- kikötőt keres,
hol két lélek-hajó
egy örökké tartó pillanatig
megpihen.
|
|