Volt egyszer,
hol nem volt fény…
Magányos gyémánt
sötétben üldögélt.

Fázott, unatkozott
barlang takarta be.
Kis fény szökkent
egyszer elébe.

Ráhullott fényecske
meleg sugara.
Felizzott a gyémánt,                                   
ragyogott, mint nap.

Pompázott a barlang
tündökölt a mély
Ketten teremtették:
A gyémánt és a fény.

Így játszadoztak…
Ugrált a kis fény
Bolondozni hívta
gyémánt kedvesét.

Ő csak büszkén trónolt…
élvezte, hogy él  
fényben fürösztötték
s eloszlott az éj.

De a gyémánt hideg
s bár a fénycsók meleg,
fagyos szívét a kőnek
mégsem szította fel...

Jéghideg csepp csordul
gyémánt kristályokon.
A fény távolban jár már,
harmatban zokog.

Sötét barlang mélyén
nem ragyog már fény.
A gyémánt önmagában
Nem csillog, nem él.

2008. január