Odaátról
Mikor…
feketébe fordul körülötted a lét, nincs remény,
csak ásod magad befelé, s mély gödörbe lök sok durva kéz
nem imádkozol már semmiért, ujjaid nem kulcsolod,
fonnyadt szívedből fekete bánat csorog,
hisz úgy érzed nem hall meg senki, hiába kérsz,
s hiába adsz, vissza semmit nem kapsz,
bár önzetlennek érzed magad, nem vársz ajándékokat,
csak kis nyugalmat, csendet, békét , szenvedés nélküli életet
bár ilyen nincs, csak képzeled, talán lehet…
mikor nincs hited, nincs öröm, minden hiába…
…odaátról csendben megérint egy angyal...
Mikor…
virágos kedved színesre festi világodat
úgy érzed nem érdemelted, de a sors kegyeltje vagy
könnyű lett terhed, vár a lehetőségek hada,
nem kérsz semmit , mégis egyre csak kapsz,
megvalósíthatsz rég elfeledett álmokat,
sikerül minden, jó úton haladsz, nem is érted
hogy történhet veled egyszerre ennyi szerencse
elkerül minden bánat, betegség , öröm izzítja szívedet
s jó kedved egy centivel a föld fölé emel,
bármerre nézel, rád mosolyog a szeretet…
…egy angyal odaátról veled nevet…
2008. január 15.
|
|