Elképzeltem...
Kártyavárként omló jéghegyek tömbjei
hűtik a meleg áramlatokat,
állandónak hitt világunk nyögi
a mindennapi változásokat…
Nem fedi hósapka a büszke bérceket,
sáros víz önti el a virágzó termőföldeket,
sárga sivatagra süt égetve a nap,
sikító szelek söpörnek olvadó sztrádákat…
Így képzelem a vég felé vezető utat…
Életre képtelen földtekét lát jövőbe néző szemem,
hol minden néma és halott, földön és az égen.
Nem szállnak álmok, felhőt szalajtó szellő nyomán,
s nincs angyal sem, ki megfújja a harsonát…
Csak trópusi vihar bömböl a tájnak
nem nevezhető halott pusztaságban…
Nem tölt el többé sehol-sincs szíveket a jóság,
s nem rombol tovább a gőg és gonoszság.
Mert eltűnik a szív s a lélek is…
Halott a bolygó…Életnek nyoma sincs.
Csak a forró szél lapozza lágyan
egy véletlen megmaradt könyv foszló lapjait…
Elképzeltem…
Ugye nem akarod, hogy ilyen vége legyen?
2008. február 21.
|
|