Keringő
Szédült az éj, szoknyám hullámzott a padlón.
Átöleltél… Két szemed ünnepi fényt szórt …
Lágy zene szólt, repültünk át a világon.
Dal ringatott, keringő áradt a tájon…
Hívott az ég, szálltunk az álmaink szárnyán.
Túl mindenen, végtelen ragyogás várt ránk.
Nem láttam mást, csak gyémánt-szemeid fényét.
Mosolygó szád… Suhanó levegő kékjét…
Fehér szoknyám fent perdült már a magasban,
Felhő-párnán lakkcipőm finoman dobbant.
Ringó csípőnk szorosan feszült egymáshoz.
Vágy lobbant fel…akár a fáklya úgy lángolt.
Mélyült az éj, szerelmes szívem elkábult,
Forró testem ölelő karodba ájult.
Borzongat még ritmusa annak a táncnak!
Emlékezem … S felhőkkel sírok utánad…
2008. március 17.
|
|