Megjött az ősz
és én nem lázadok,
szomorúan, de elfogadom…
beletörődtem, hogy fázom
s az ég borong,
nem sírok már a meleg után,
talán
mert szép volt ez a nyár,
nem maradt bennem hiány,
mely kívánna
még sok forró napot, izzó napsütést
mert megkaptam, enyém volt a fény,
emléke
melenget még, s arra késztet,
hogy az őszben is keressem a szépet…
zöld lombok közt
színek után kutatok, várom,
hogy egy-egy új árnyalat megtaláljon
és a sárga fényű délután
vad szín-orgiát csillogtasson
a szeptemberbe öltözött tájon…
emlékezem..
nem akarok arra gondolni,
hogy életem is már őszben lépeget…
de majd
ha lehull az utolsó fagyott,
zörgő, halott levél is a fákról
talán…
talán akkor már
félni is fogok

2008. szeptember