Nézd 
a horizonton nyújtózkodó vörös naplementét!   
Ég tengerén tükröződik az óriás napkorong…   
Hiába lepik a földet telet jósló hófoltok,   
szívemben mégis nyári álmokat idéz e kép.   

A fényben
mérges kis felhők szelídülnek rózsaszín szigetté.   
A tengeren volt ilyen a napnyugta. Pont ilyen.   
Csak nem az ég kékjében bíborlott fel a nap fénye.  
hanem a halkan csobbanó víz türkizlő felszínén.   

Látod,
itt a tél, de én még mindig álmodom, múltat, jövőt,   
s mert szép volt a nyár, nem tud bántani a rideg tél.  
Nem riasztanak hegyek lábához kúszó tépett ködök.   

Ne aggódj
kedvesem, a tavasz is majd melletted talál! Ne félj!  
Higgyük: a mi szerelmünk lesz a kivételes… örök.
Akkor is, ha tudjuk: minden mi szép, egyszer véget ér.