Megérlelődött bennem az elhatározás,
Nincs mese, jöjjön egy lomtalanítás.
Felgyülemlett sok-sok értéktelen holmi,
Réges-régen mindet ki kellett volna dobni.
Rajta, kipakolok és kezdem a válogatást,
Mi az, mi megszolgálta már a kidobást.

Sok régi kacat mehet mind a szemétbe,
Magam sem értem miért őrzöm. A fenébe.
Dehogynem értem, hiszen mindegyik kedves,
Szép emlék fűz mindhez, ez nem is kétséges.
Nini egy apró tárgy, régi szerelem emléke,
Emez meg egy hozzám írt baráti levélke.

Londoni számla, Párizsból egy jegy a metróra,
Prágáiból egy korsó, s a sör izét számba érzem.
Míg válogattam, eltelt a délelőtt s a délután fele,
Balra mi marad, jobbra a kidobandók serege.
Bambán nézek magam elé, és hangosan nevetek,
Balra van minden, jobbra semmit nem lelek.

Értéktelen drága kincseim, megőrizlek titeket,
Sok szép emlék, s egytől egyig oly kedvesek.
Ha kidobnám, múltam emlékei elvesznének,
Belátom ez könnyelműség, mit nem tehetek.
Hol eddig voltatok, ezután is lesz helyetek.
Holnap sorba rendezlek, és visszaraklak titeket.

.

Budapest, 2006. szeptember, 08.