.

Zajszennyezés marja, falja nyugalmam,
Zaj és csend váltakozva vesz körül.
Tudom nincs átmenet, végletek ezek,
S csak remélem, hogy néha a csend győz.

Lépteim zaja lassan elhall mögöttem,
Csend vesz körül, s a zaj is csendé válik.
Puhán, bársonyosan rám borul, a csend,
Megnyugvást adva simogat majd belülről.

Sétámon egy kis erdei tisztást leltem,
Hol napfény melege simogat a csöndben.
Távol a világ zajától fekszem a fűben,
Reménykedve, percnyi nyugalomban.

Bársonyos csöndben ringó lelkem felriad,
Gépszörny zaja harapja ketté a csendet.
Utánam jött, nem kímélt, hisz sosem tette,
Diadallal harsogja, legyőztem a csendet.

.