Barátságmorzsákat, mit nékem adtak,
Emlékeim polcára sorba felrakom.
Ezek számomra örökre megmaradnak,
Bármikor elővehetem, ha akarom.
Ott van benne a tegnapi nap szépsége,
De én látom csak e morzsákat, enyémek,
Tudom már, önzetlenség e kincs neve,
S azt kívánom, mindenkinek legyen temérdek.
