Utolsó út /mementó/
Mint vágóállatot a mészárszékre,
úgy hajtják őket.
Lábuk alatt csikorgó kavicsok
sírva kísérik a menetet
utolsó útjukon.
Megfélemlített lépteikkel
utoljára koptatják e köveket.
Mégsem menekül senki,
Tudják, hogy a válasz
géppuskasorozat lenne.
Jajong egy nő térdre rogyva,
arculcsapás a jutalma,
bukdácsolva megy tovább
végzete felé.
Szürke égen
sirályok kérdőn köröznek,
mire e késői menet?
Vijjogásuk a szívekbe mar
jelezvén a közelgő vérzivatart.
Sorsdöntő találkozásukhoz érve
némán merednek a semmibe...
Golyó ütötte sebtől mélybe buknak,
Várja őket a jéghideg ölelés nyugalma.
Tragikus találkozás ez.
Találkozás önnön sorsukkal...
Budapest, 2007. március 01.
|
|