Szavak nélkül beszélgettünk
Szavak nélkül beszélgettünk
Szikrázott a nap az égen,
A karodban pihentem éppen.
A fák hűsítő lombjai alatt,
Bódulatban csókoltalak.
Pajkos szellő a hajadba túrt,
Piros virág, a földre hullt.
Felvettem és visszatettem,
Szájadra új csókot leheltem.
Mondtam néked kedvesem,
Nem is kérek mást sosem.
Csak sok ilyen nyári napot,
Százat, ha lehet ezret akarok.
S szűrt fényben a napsugár,
Arcod mosolyán táncot járt.
Szavak nélkül beszélgettünk,
Mégis mindent megértettünk.
2007. június 21.
|
|