Időkikötő
Időkikötő
Még a semmiben lebegek,
de elindultam már utamon.
Tér-idő örvényében fürödve,
egyetlen lépés kell csupán,
s vár egy ismeretlen új világ.
Rideg világba lépek, hol
az idő fogaskerekei csikorogva,
zakatolva falják a múló időt.
Percfoszlányok sokasága,
órák monoton ismétléseként
napokká, hetekké állnak össze.
Létem állomásait sorba járom,
meg-megpihenve időkikötőkben.
Az első lépes, az első szó,
egy csók, szerelem, öröm,
s bánat, ezek mind reám várnak.
Legvégül az utolsó időkikötő,
hol az idő számomra újra megáll.
2008. január 9.
|
|