Tavaszi vers
Tavaszi vers
Mint felvert dunyhák, úgy dagadnak az égen,
óriások szétszórt felhőtakarói.
Kék égi lepedőt szél cibálta félre,
s hihetnénk azt is, hogy mindez valódi.
Rügyekből új ruhát készített a nyárfa,
ágai közt borzas tollú madár pihen.
Trillával serkenti munkára a párja,
hat fióka tátod, megállás hát nincsen.
Méhecske csókjától, szirmot bont egy rózsa,
a vőfély is ő lesz a virágok nászán.
Nektár fizetségét a kaptárba hordva,
propolisz rejti majd biztos téli álmát.
Tavaszi napfényben arcomat fürdetve,
nézem a kopár sziklán táncoló napot.
Vakító fényével könnyet csal szemembe,
nagyon vártam jöttét, boldogan sóhajtok.
Budapest, 2008. március 11.
|
|