Mondd el!
Mondd el!
Mondd el kedves, miért bántasz!?
Miért hiszel mindig csak másnak?
Mit adok néked, el nem fogadod,
bánatkoloncot cipelni meddig akarod?
A szavak tompán hullnak a földre,
szomorúságod dobd el, kérlek örökre.
Nem kell rémeket látni mindem szóban,
Hidd el, a szívem csak érted dobban.
Kedves! Mikor e szót kimondom,
Elszáll akkor nékem minden gondom.
Bízz hát bennem, esengve kérlek,
Ne érezd azt, hogy meg nem értlek.
Gyere, most kérlek hajtsd ide a fejedet,
Álomba ringatom magam, teveled.
Meglásd ébredésünk mily csodás lészen,
Fogadd el, ezt most tőlem, kérem szépen.
Budapest, 2008. november 20.
|
|