(Bocsássatok meg, ez túl személyes, nem csiszolhattam eleget...)

Huszonnyolc évvel ezelőtt
Nagyon beteg volt jó Apám
Láttam elveszni az erőt
Mi nem hagyta el soha tán
S míg a kórterem ablakán
Beszűrődött az őszi fény
Épp ránk gondolhatott talán
Fájdalom ült fáradt szemén
Ott álltam én - majdnem gyerek
Könnyem égett, mint a parázs
Nem tudtam, kedves hogy legyek
Bilincsbe vert egy rossz varázs.

Huszonnyolc évvel ezelőtt
Egy hideg őszi reggelen
A fájdalom szívemre nőtt
S tudtam: nem lesz többé velem.
Nem véd immár erős keze
Az élet sok-sok viharán
És nem találkozom Vele
Ha fiam lesz, vagy unokám.
Hiányzik még féltő szava
S elkelne még néhány tanács
Elvitte november hava
S bilincsbe vert egy rossz varázs.

És kilenc évvel ezelőtt
Egy szép tavaszi délután
Peti fiam világra jött
S én bámultam csak ostobán
Míg teltek-múltak hónapok
Lassan kinyílt tekintete
Remegek, ha rágondolok
Hogy először néztem bele:
Mert szembenézett jó Apám
És nem csalás, nem ámítás
Mert egyszer megtörik talán
A bilincs és a rossz varázs...